Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen témát vegyek elő a soron következő poszthoz, amikor meghallottam az egyik Hungária számot a tévében éppen újra futó Linda-sorozat mai epizódjában. Erről eszembe jutott, hogy mennyire szeretem a Hungária lemezborítóit (meg persze a zenét is). A borítókon a képi megjelenítés tökéletes összhangban van a zenével, hihetetlenül reprodukálja azt a hangulatot és életérzést, amitől ezek a számok a mai napig képesek felpörgetni a bulikat.
Különösen az Aréna borítója tetszik a maga fantáziadús grafikájával. Anno kislány koromban nagyon szerettem nézegetni, de még most is lenyűgöz a képek dinamikája. Egyszerre jelenik meg a mozgalmasság az egyenes vonalakkal hangsúlyozott perspektivikus ábrázolással. Ez a grafikus megvalósítás egyszerre ellentmondásos és harmonikus. Hát nem kiváló munka?!
De még az inlay is szuper jól sikerült:
És a poszt végére akkor íme az egyik kedvenc dalom erről a lemezről, ha esetleg valakinek kedve lenne meghallgatni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése