Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mötött felismerjük, hogy "Ő az!".
Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.
A nagy találkozások kegyelmi pillanatok, és rendszerint nem tartanak sokáig.
Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül.
Ez a karma.
Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj.
És kifosztani a világot: nyomor.
És rossznak lenni: rossz.
És ridegnek lenni: megfagyás.
És önzőnek lenni: elhagyatottság.
És nem szeretni: félelem és halál.
Egyetlen tettünk van, amely árnyéktalan és tiszta, az a cselekvés, melyet a szeretet szellemében hajtunk végre.
S ezért életünk aránytalanul nagyobb részét olyan lelkek között éljük le, akikkel a karma törvénye hozott össze, és sorsunk a megértés, az elfogadás, a tűrés, az elszenvedés és a kiegyenlítés - azaz a szeretet megtanulásának küzdelmes folyamata.
A megismerést és a szeretetet szétválasztani nem lehet.
A szeretet nem "édes" dolog.
Nem kellemes, és nem is mindig boldogító.
Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő.
Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet.
A szeretet: találkozás, érintkezés, közösség, együttműködés. Összerezgés, egymásba ölelés. Amikor a kettő eggyé válik és a pólusok érintkeznek, az a szeretet.
Mindenkinek "külön" szíve van - de ezek a külön szívek egyetlen nagy szívnek a gyermekei, nemcsak belőle születtek, de szüntelen kapcsolatban is vannak vele.
Metafizikailag ez a szeretet értelme.
A szívek láthatatlan összekötöttsége.
A szeretet nem "édes" dolog.
Nem kellemes, és nem is mindig boldogító.
Lehet fájdalmas, tragikus és megrendítő.
Ha nem így lenne, mindannyian szeretnénk: nem lenne a világon magány, önzés és gyűlölet.
A szeretet: találkozás, érintkezés, közösség, együttműködés. Összerezgés, egymásba ölelés. Amikor a kettő eggyé válik és a pólusok érintkeznek, az a szeretet.
Mindenkinek "külön" szíve van - de ezek a külön szívek egyetlen nagy szívnek a gyermekei, nemcsak belőle születtek, de szüntelen kapcsolatban is vannak vele.
Metafizikailag ez a szeretet értelme.
A szívek láthatatlan összekötöttsége.
Csak a valódi szeretet tud rezegni azon a szinten, mely a lelki és anyagi világot összeköti.
(Gondolatok Müller Péter Szeretetkönyv című művéből)
Képek köszönettel innen
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, hogy megosztod másokkal is.
A blog Facebook oldalához ide kattintva csatlakozhatsz, hogy mindig értesítést kapj a friss posztokról. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése