2011. július 30.

Északi fény

Úgy tűnik, mostanában valamiért skandinávos hangulatban vagyok, talán ez a hűvös-esős nyári időjárás lehet az oka, így hát ez most zsinórban a harmadik északi lakberendezős poszt lett. Nekem egyébként is nagyon bejön ez a stílus, szeretem a letisztult, egyszerű, mégis barátságos tereit.

Íme tehát egy újabb kellemes otthon képei, ezúttal a svédországi Skåne-ból.



Translation: It seems I am in a Scandi mood these days, probably because of the cool and rainy summer weather, so this is the third post in succession on nordic interior decoration. Anyway, I like this style's clean, simple yet friendly spaces very much.
These pics were taken on a comfy home in Skåne, Sweden.

Forrás

2011. július 29.

Norvég minta

A My Scandinavian Retreat blog szerzője nemrég elkezdte árulni oslói lakását, és a képeket nézegetve nem lennék meglepve, ha azóta már el is adta volna. Egy gyönyörű, kifinomult ízléssel kialakított skandináv otthon. Tiszta, áttekinthető, rendezett terek, sallangmentes berendezkedés. Simán el tudnám képzelni magunkat is benne... :-)


The My Scandinavian Retreat blog's editor has put her home on the market recently. Looking at the pictures I would not be surprised if she would have sold the flat within a short time. This is a wonderful, sophisticated Scandinavian home. Clear and tidy rooms, grown-up furnishing. I can imagine our family living in such a place. :-)

Forrás

2011. július 27.

Bír-lak

Az IKEA nálunk is kapható Beloved Homes! című kiadványának lapozgatásával kilenc valódi svéd otthonba kukkanthatunk be, első kézből kapva ízelítőt nem csak a skandináv lakberendezés esszenciájából, de magából az északi életfilozófiából is.

Minden bemutatott otthonon, legyen az kicsi lakás vagy nagy ház, kétségtelenül érezni lehet a gondos odafigyelést, érző szívet, szeretetet, amellyel lakói megalkották a tereket. Lényeg az ötletesség, a praktikusság, kényelem, rendezettség és az a keresetlen lazaság, amit szinte csakis skandináv otthonokban látni.

A könyv minden egyes oldalából rengeteg inspirációt kaphatunk saját otthonunk alakítgatásához, tökéletesítéséhez.

A csodálatosan fényképezett anyaghoz rövid angol nyelvű szövegek is tartoznak, nem nélkülözve a humort, de épp csak annyi, amivel pontosan kiemelhető a kompozíciók vagy éppen az a bizonyos skandináv szemlélet lényege.

Akit érdekel a lakberendezés, a fotózás vagy az Észak-európai életmód, annak jó szívvel ajánlom ezt a varázslatos albumot. (Akinek van Family-kártyája, az pedig még a kedvezőbbnél is kedvezőbb áron juthat hozzá a könyvhöz.)

2011. július 23.

Szív küldi

Ezt a csini kis díszt Tihanyban újítottam a Levendula Udvarház kézműves ajándékboltjából, amiről már egyébként írtam itt is.

A legjobb benne, hogy nem csak szép, hanem hasznos is, mert a fából készült szívre applikált levendula elriasztja a rovarokat. Nálam a konyhába került, a palatábla egyik sarkába akasztottam fel, mert így szépen érvényesül a fehér dekoráció a fekete háttér előtt.



Foto: Café Mystra

2011. július 21.

John Corabi for president

Elég szubjektív, de John Corabi szerintem a világ egyik legjobb rockénekese.

Az aha-élmény konkrétan 2007. március 21-én vágott fejbe az Eric Singer Project budapesti koncertjén, ahol igen karizmatikus frontemberként funkcionált és azóta nagy kedvencemmé vált.

A Driftaway egy gyönyörű ballada a Motley Crue, a zenekar nevével azonos című, indokolatlanul alulértékelt lemezéről. Totál katarktikus, főleg 1:47-től figyelj oda! Tisztességes hangerővel kéretik hallgatni. :-)



És a szöveg:

"Look inside the mirror
But I don't know who I see
Smoke another cigarette
A smile holds back the tears
These contradictions
Seem to be the story of my life
A simple man with memories
Of those long lost golden days
I close my eyes and slowly driftaway
Mistakes I've made remind me
Of the roads I shouldn't choose
Never comes that easy
When you've nothing left to lose
I can't see the answers
Tell me why am I so blind?
A tired man who'll make the best
Of another lonely day
I close my eyes and slowly driftaway

Never thought I'd make it
Just from playin' my guitar
Just a little smile
Always shelters me from pain
Everytime I start to slide
I wish upon a star
The sun comes out
And dries up all the rain

I'm an honest man
Who refused the shade
On a hot and lonely day
I close my eyes and dream my life away
Now I know that I can stop the rain
Close my eyes and slowly driftaway"

2011. július 20.

From Russia with Love

Szentpétervárt Nagy Péter cár alapította 1703-ban. Mintegy két évszázadon át volt Oroszország kultúrális és politikai központja, de még ma is fontos szerepet játszik az ország életében. Moszkva után a második legnagyobb orosz település.

Elképzeléseimben mindig egyfajta vészjósló misztikus légkör lengte be a várost, köszönhetően talán a régi orosz történelmi filmeknek és könyveknek, melyekkel gyerekkoromban nyomasztottak az iskolai foglalkozások keretében.

Sok-sok évvel később, immár jóval barátságosabb körülmények között volt szerencsém Szentpétervárral testközelből is megismerkedni. Három nap nagyon kevés egy ekkora város felfedezésére, főleg, ha közben munkamegbeszélések is vannak, de azért sikerült némi benyomást szereznem és többé-kevésbé használható képeket is készítenem.

Északi fekvésének köszönhetően nyáridőben a nappali világosság (pontosabban inkább a  szürkület) késő éjszakáig nyúlik, ottjártamkor éjjel egy óra körül kezdett igazán sötétedni. Ez a jelenség az oka, hogy ebben az időszakban van a turisztikai szezon csúcspontja. Emiatt egyrészt érdemes időben gondoskodni a szobafoglalásról, másrészt számítani kell rá, hogy viszonylag drágán lehet jó szállást találni.

A város a Finn-öböl partján, a Néva folyó torkolatában fekszik.


Megszámlálhatatlan csatorna hálózza be (tulajdonképpen a város sok-sok sziget összessége), melyeken szebbnél szebb hidakon kelhetünk át.


A cár a települést európai mintára akarta felépíttetni, ezért építészeket toborzott szerte a kontinensről (elsősorban Olaszországból, a főépítésze Dominico Trezzini volt), hogy valóra váltsák álmait. Így az én európai építészethez szokott szememnek nem okozott nagy meglepetést az egyébként gyönyörű házakból álló és nagyon szépen helyreállított régi városrész. Ami viszont egyből feltűnt, az a tudatosan megtervezett széles, egyenes sugárutak sokasága. Ez nyilván jó hatást gyakorol a város közlekedésére, bár a reggeli órákban a belvárosban itt is belefutottunk egy szerényebb dugóba.


A város talán leghíresebb épülete a Téli Palota (és Ermitázs Múzeum), melyet az 1917-es forradalom történetéből ismertem, és nagyon-nagyon vártam, hogy a saját szememmel is megláthassam. Persze egyáltalán nem ilyennek képzeltem el:


A híres Auróra-cirkáló praktikus okokból nem itt, a Palota közelében, hanem egy távolabbi helyen horgonyoz.

Sajnos a legendás Péter-Pál erődről nincs használható képem.

A kolosszális Szt Izsák Bazilika közelében található az Astoria hotel, amely helyszínéül szolgált Hitler győzelmi ünnepségének a város bevétele után. Azóta nem rendeznek itt bálokat és ünnepségeket.


Szentpéterváron is láthatunk hagymakupolát:


Ha belefér az időbe, érdemes átszárnyashajózni a közeli Peterhofba, mely Nagy Péter cár otthonaként szolgált.


Az aranykupolás, fényűző palotát hatalmas, Versailles-i mintára kialakított park veszi körül, és itt található Európa legtöbb működő szökőkútja is. A szökőkutak érdekessége egyébként, hogy az egész rendszer a gravitáció hatását tökéletesen kihasználva lett megtervezve, így nem szükséges elektromos áram a működtetéséhez.


A cár valójában nem a díszes palotában lakott, hanem a part közelében felhúzott kisebb épületben, amit nagyon is meg tudok érteni.


A parkban még egy igazi orosz medvével is találkoztam :-) :


Visszatérve Pétervárra, a fehér éjszakák nagy eseménye, amikor éjjel kettőkor, mintegy varázsütésre, egyszerre kivilágítják és felnyitják a hidakat - ez igazi turista-attrakció. Ha pedig télen látogatunk ide, akkor a befagyott Néván sétálhatunk. Lehet választani! :-)


Translation: Saint Petersburg was established by Tsar Peter the Great in 1703. It is the second biggest town in Russia and still plays an important role in the country's life.
I was lucky enough to visit the town last summer during the "white nights" period when it is getting dark only at around 1 o'clock at night. This is the peak of the turistic season, so it's better to book hotel room in advance in time.
I have taken couple of pics on the city, which is a well-organized, consciously built place with wide avenues. The city was planned by European architects, with the lead of Dominico Trezzini.
There are several channels which you can cross over on beautiful bridges.
You also can find here the famous Winter Palace which is today the home of the Ermitage Museum.
The colossal St Isaac cathedral is also worth to have a look at, as well as the churches with onion domes.

If you have some more time, don't miss Peterhof (not too far from Saint Petersburg, nice to sail over the Helsinki gulf) which was the home of Peter the Great. This is an amazing property. The main building with golden roofs was used for formal social events, and the smaller cosy building at the seashore was actually his home. Peterhof is famous of the lots of fountains, the highest number in Europe, which are operating by gravitation. The whole place is surrounded by a huge Versailles-style park.

Coming back to Saint Petersburg, the biggest attraction of the white nights is the floodlight of the bridges at the same time at 2 o'clock at night. Or, if you prefer to visit the city at winter time, you can  walk over the  frozen river Neva. Please take your choice. :-)

Foto: Café Mystra

2011. július 18.

Egymás szemében

Néhány napja angol naplóíró regényhősökről írtam, de nem feledkezhetem meg két magyar társukról sem, Ventus Tamaráról és Fábián Attiláról. Az ő - párhuzamosan írt - naplóik alkotják Szilvási Lajos Egymás szemében című regényét, mely tinédzserkorom legmeghatározóbb olvasmánya volt. (Félek, nem is tudom méltóan szavakba foglalni, mit is jelent számomra ez a könyv, ezért személyeskedős helyett inkább ismertetősre veszem a szöveget.)

Tamara és Attila két tizenhét éves fiatal, akik egy sivár budapesti lakótelepen élik mindennapjaikat, ugyanabban a gimnáziumban harmadikosok, és nagy magányukban a naplóíráshoz menekülnek ("hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem").

1975 májusának végén egymásba szeretnek. Bimbózó kapcsolatuk felborzolja a suli állóvizét, így hőseink elég hamar jó kis leckét kapnak a közvélemény szívjóságából. Szerelmük kibontakozását és válságát követhetjük végig, a fiú és a lány szemszögéből egyaránt megmutatva és körüljárva a történetet alkotó eseményeket.

A naplóírás segítségével próbálják megérteni önmagukat, a körülöttük élő embereket, sorsuk eseményeit és egyáltalán a nagybetűs Életet. Legmélyebb és legbensőbb gondolataikat olvashatjuk, bepillantva a tinédzser lélek még őszinte, és ezért nagyon sebezhető sokrétűségébe.

Szilvási eszméletlen jól ír, annyira hitelesnek és valóságosnak tűnik a sztori mind a fiú, mind a lány (!) nézőpontjából, mintha tényleg igazi naplókat olvasnánk.

Eltekintve az akkoriban uralkodó ideológia erkölcsi normáinak erőteljes megjelenítésétől, örök egyetemes emberi értékek és viselkedésminták is bőven helyet kapnak a nagyon jó stílusban, érzékenyen megírt könyvben, amely nem csak tizenévesek számára szolgálhat különleges élményként.

Mindig kiváncsi lettem volna a folytatásra, hogyan alakul vajon Tamara és Attila sorsa, hogyan élték volna meg mondjuk a rendszerváltást, vagy immár ötvenes éveikben járva hogyan látnák mai világunkat. Kár, hogy ezt már nem tudhatjuk meg...

Az Egymás szemében klassz kis korrajz a hetvenes évek Magyarországáról, egy csodálatos szerelmi történetbe burkolva. Kötelezően ajánlott olvasmány! :-)

2011. július 16.

Szerencsesüti

"Az, hogy két ember között működik a szeretet, nem jelenti azt, hogy már mindenkivel működik. [...] El kell mennünk a távolabbi lelkekhez, azok közé, akik idegennek tűnnek számunkra - meg kell találnunk bennük is az ismerősöket."
(Müller Péter)

2011. július 15.

Az otthon szíve



Nem titok, hogy a lakberendezési irányzatok közül az angol country a szívszerelmem, a fenti fotó pedig szép példa erre a stílusra.

Ez a hangulat nagyon az én ízlésem szerint való, keresetlen természetessége kellemes harmóniát áraszt. Egy ilyen konyhában öröm a főzés, az ételek elfogyasztása pedig tápláló energiával tölt fel.

A táplálék minősége nem csak a felhasznált alapanyagokon múlik, hanem ugyanúgy hatással van rá az étel elkészítőjének tudatállapota, hangulata, illetve magának a helyiségnek a kisugárzása is.  Az ételből nyerjük az életerőnket, a konyhának ezért központi szerepet kell(ene) kapnia az otthonunk megtervezésekor. Egészségünk érdekében rendkívül fontos, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a konyha megfelelő kialakítására és rendben tartására.

A képen látható konyha esetében a krémszínűre festett shaker konyhabútor, szintén krémszínű fal, a natúr fa munkalap, egyszerű falicsempe és az osztott ablakkeret adja meg a rusztikus alapot, míg az inox mosogató modernséget és egyensúlyt hoz a térbe.

A külön bónuszpontot az ablakokból elénk táruló táj képe adja. Érdemes egyébként a világítás megtervezésére is odafigyelni - ha nincs elegendő természetes fény, akkor  az általános mennyezeti lámpa mellett megfelelő mennyiségű plusz helyi megvilágításra is szükség lehet.

Szép, letisztult látvány, a belső és külső környezet tökéletes összhangja. Tiszta színek, egyszerű formák, minőségi kiegészítők: fedezzük csak fel a robotgép, a Sophie Conran-féle Portmeirion kancsó, az ablakkilincs vagy akár a palatábla egyszerű szépségét.

Fokozhatjuk a stílusegységet azzal is, ha a mosogatószert és más, szem előtt lévő tisztítószereket áttöltjük csinos adagolóba, ahogy itt is látszik.

Egy ilyen konyha gond nélkül kiállja az idő próbáját, tulajdonosa sok év múlva is biztosan örömmel és megelégedéssel használja ezt a gyönyörű teret.

kép forrása

2011. július 13.

Kedves naplóm

Két naplóíró regényhős Angliából: Bridget Jones és Adrian Mole.

Egy csaj és egy pasi, teljesen különbözőek, bizonyos szempontból azonban mégiscsak sok közös vonásuk van: átlag középosztálybeli angolok, naplót írnak, küzdenek a szülőkkel, hajszolják a szerelmet, tök bénák a munkában és a magánéletben is, mégis nagyon szeretnivalóak. Botladozva keresik az útjukat és önmagukat, miközben valahogy mindig iszony kellemetlen helyzetekbe kerülnek, komplett hülyét csinálva magukból.

Bridget-et a kétezres évek elején ismerthettük meg két regény lapjain egy kedves szingliként, aki állandóan a testsúlyán parázik, igyekszik jó barát lenni, próbál sikeresen teljesíteni a munkájában és közben persze kétségbeesetten szeretné megtalálni álmai férfiját. (Egyébként éppen ez a sztori határolta körül először napjaink  egyik  jellemző társadalmi jelenségét, az egyedülálló harmincas nő küzdelmeit a konvenciókkal, és tette közhasználatú szóvá itthon is a "szingli" kifejezést.)

Adrian első naplója a nyolcvanas években jelent meg, konkrétan 13 és háromnegyed éves kora óta boldogít minket élete fontos eseményeivel, és immár a nyolcadik kötet jelent meg nemrég - éppen ez adta a poszt apropóját. Az egykori pattanásos kamasz már közel jár a negyvenhez, asszonnyal, gyerekekkel, hatalmas adóssággal, továbbra is meg nem értett intellektüelként álmodozva örök szerelméről, Pandoráról.

Azt tanultam meg tőlük, hogy senki sem tökéletes, szabad hibázni (ezt úgysem kerülhetjük el, hisz nincs nálunk a bölcsek köve), és nem feltétlenül kell mindig szigorúnak lenni magunkhoz. Próbáljuk meg őszintén, szeretettel, humorral elfogadni azt a lényt, aki vagyunk, a gyengeségeinkkel és hiányosságainkkal együtt, amellett, hogy azért törekedjünk a fejlődésre is.

Sokan azt mondják, ilyen könyveket bárki tud írni. Én erről azt gondolom, nagyon jó szerzőnek kell lenni ahhoz, hogy olyan regényt írjunk, ami úgy tűnik, mintha ilyent "bárki tudna". Mert lehet, hogy tudna, de mégsem tud, nyilván.

Bridget sztorijáról nagysikerű mozifilmek készültek, Adriant pedig a BBC tv-adaptációjában láthatjuk viszont. (Döbbenetes egyébként, hogy Adriant mennyire pont így képzeltem el a könyv alapján, mint amilyennek a filmen megjelenik!)

Vicces korrajzok, melyek a komikum eszközeit bártran használva fogalmaznak meg éles társadalomkritikát napjaink nyugati - de legalábbis angol - civilizációjáról.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...