A fenti cím egyik kedvenc filmemből (Az ember, aki túl keveset tudott - és azt is rosszul) vett idézet, és minden alkalommal örömtől dobogó szívvel mondom ki, mikor landolás után túljutok az ellenőrző ponton.
Szeretek Angliába utazni. Van valami megkapó báj és otthonos hangulat a viktoriánus sorházak sokaságában, a közparkok burjánzó zöldjében, a csodás vidéki tájban (rolling hills rulez!), az alacsony kőkerítésekben, a baloldali közlekedésben és az iskolába igyekvő gyerkőcök egyenruhás csapataiban.
Tíz évvel ezelőtt munkaügyben látogattam először a szigetországba, és bár soha nem vágytam korábban oda, mégis azt éreztem: hazaérkeztem. (És ez azóta se változott, minden alkalommal boldogságtól reszkető szívvel suttogom magamnak: megjöttem, újra itt vagyok! És ez annyira jó...)
Azonnal beleszerettem az ottani életvitelbe (persze már amennyire az egy kívülálló számára meglátható) és leginkább a belsőépítészetbe, lakáskultúrába.
Még a nagyvárosokban is nagyon élhető környezetet teremtettek. Kedvenceim a viktoriánus sorházak, de nagyon látványosak az Edward- vagy György-kori épületek is.
A tipikus angol otthonok belső elrendezése igazán praktikus: a földszinten vannak a közösségi terek, mint konyha, étkező, nappali, és az emeletre kerül a privát szféra a háló- és fürdőszobákkal. A sorházakhoz tartozó kert, még ha tenyérnyi is, biztosítja a zöldterületet a lakói számára.
Az aktuális trend a házak felújításakor az alsó szint összenyitása a válaszfalak kibontásával és a szerkezet acélgerendákkal történő megerősítésével. Ezzel kiválóan adaptálják a régi épületet a mai kor életviteléhez és elvárásaihoz.
Másik kedvencem a cottage, amely talán leginkább megőrizte az egykori élet nyomait. Ezekben a falusi házakban általában country-stílus köszön vissza a berendezésben pöttyök, virágminták, kockák, csíkok cuki kombinációjában.
Ahogy az angolok a textíliával bánnak, az szerintem maga a művészet, amit a hétköznapokban is sikerült magas szintre emelniük. A kárpitozás, a függönyök és szőnyegek összeválogatása és összehangolása a tapétával, falfestéssel számomra lenyűgöző és nagyon inspiráló. És akkor még nem is beszéltünk a hihetetlenül bájos cserépedényekről, kerámiákról, melyeket nem csak díszítésre használnak, hanem hétköznapi használati tárgyként is simán elővesznek.
Szeretem a kandalló köré rendezett kanapék és fotelek lakályos hangulatát, a gyertyák és az itt-ott elhelyezett lámpák keltette varázst, ami kellőképpen ellensúlyozza az esős-ködös időjárási körülményeket.
Legyen a belső tér kialakítása akár tradícionális, vidéki, modern vagy éppen eklektikus, az összkép igazán kifinomult, ízléses és meghittséget surágzó.
Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez nyilván nem minden házra, lakásra igaz, de azt tapasztaltam, hogy úgy általában az emberek adnak a stílusra és többségében nagy figyelmet fordítanak az otthonuk kialakítására, csinosítgatására. És ez nekem nagyon tetszik. Szerintem érdemes tanulni tőlük.
