2011. június 29.

A tranzisztor kor hajnalán



Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen témát vegyek elő a soron következő poszthoz, amikor meghallottam az egyik Hungária számot a tévében éppen újra futó Linda-sorozat mai epizódjában. Erről eszembe jutott, hogy mennyire szeretem a Hungária lemezborítóit (meg persze a zenét is). A borítókon a képi megjelenítés tökéletes összhangban van a zenével, hihetetlenül reprodukálja azt a hangulatot és életérzést, amitől ezek a számok a mai napig képesek felpörgetni a bulikat.

Különösen az Aréna borítója tetszik a maga fantáziadús grafikájával. Anno kislány koromban nagyon szerettem nézegetni, de még most is lenyűgöz a képek dinamikája. Egyszerre jelenik meg a mozgalmasság az egyenes vonalakkal hangsúlyozott perspektivikus ábrázolással. Ez a grafikus megvalósítás egyszerre ellentmondásos és harmonikus. Hát nem kiváló munka?!

A legtutibb szerintem a hátsó borító:



De még az inlay is szuper jól sikerült:



És a poszt végére akkor íme az egyik kedvenc dalom erről a lemezről, ha esetleg valakinek kedve lenne meghallgatni:


2011. június 28.

Napi kedvenc: vintage bögre


Mint a tegnapi bejegyzésben is említettem, a napokban Londonban jártam, és ha már ott voltam, kihasználva a lehetőséget és a rendelkezésre álló nem túl sok időt, végignyargaltam a kedvenc lakásos boltjaimon. Igyekeztem célirányos és visszafogott lenni, és csak azokat a részlegeket kutattam át tüzetesebben, ahol olyan kisebb méretű cuccokat árultak, amit könnyen haza lehet hozni a kézipoggyászban.

A House of Fraser-ben első látásra beleszerettem ebbe a bögrébe, és ha már le volt árazva, hát megvettem. Bár egycsillió bögrénk van, ennek nem tudtam ellenállni. Nagyon angolos, különleges formával, cuki mintával, kellemes pasztell színekből összerakva. Az egész annyira megkapó úgy, ahogy van. Az ilyen tárgyak mindig fel tudják dobni a mindennapjaimat. Szuper lesz reggelente ebből kávézni!

2011. június 27.

Lessons learnt

Ma - ha minden jól megy - egy különleges szakmai képzés utolsó két vizsgáját teszem le Londonban, egyet délelőtt, egyet délután. Nehéz és időigényes volt a felkészülés, sokszor a hátam közepére se kívántam a tanulást, a vizsga pedig kétszer három óra, full agyzsibbasztás. De találtam az eseményhez egy nagyon illő idézetet, ami új megvilágításba helyezi a dolgot és talán segít megugrani az akadályt is:

"Soha ne úgy gondolj tanulmányaidra, mint kötelességre, hanem mint irigylésre méltó lehetőségre, megismerni a szépség felszabadító erejét a szellem birodalmában saját kedvedre és a közösség hasznára, amelyhez későbbi munkád tartozik."
(Albert Einstein)

Kedves Látogató, kérlek bátoríts gondolatban, ha erre tévednél. Köszönöm! :-)



idézet forrása

2011. június 25.

Négyholdas pagony Surrey-ben

A vállalatnak, melynél dolgozom, van egy csodás továbbképzési központja Anglia déli részén.

Az ingatlannak meglehetősen hosszú és kalandos története van. Dióhéjban elég annyi, hogy VIII. Henrik egykori birtokát 1828-tól  parcellánként kiárusították, elsősorban a viktoriánus középosztály részére, akik szorgos építkezésekbe kezdtek. Az eredeti házat, melyet egyébként Fairview néven emlegettek, tűzvész miatt 1926-ban le kellett bontani, ennek helyén húzták fel a jelenlegi épületet egy Erzsébet-kori urasági épület replikájaként. Az akkori tulajdonos család a birtokot a második világháború kitörésekor elhagyta, majd a háború alatt a házat először a holland kormány vásárolta meg, később az amerikai erők hadiszállása lett, Eisenhower tábornok főhadiszállásával a közelben. A háború során bombatalálatot kapott épület sokáig elhagyatottan állt, kitéve a természet erőinek és pusztításának. Hosszú viszontagságok után a pincétől a padlásig felújított és két mellékszárnnyal kibővített létesítmény 1955-ben nyitotta meg kapuit vállalatunk továbbképzési központjaként egy varázslatos, négy holdas park közepén, magába sűrítve az angol hagyományos vidéki építészet esszenciáját.

A tradícionális stílusban berendezett főépület földszintjén található a könyvtár olvasószobával, a billiárdszoba, a bár, a szalon és a hatalmas ebédlő. Patinás falépcső vezet az emeletre, ahol irodák és vendégszobák kaptak helyet.

Az egyik melléképületben, melyet 1962-ben adtak át, további vendégszobák állnak rendelkezésre. Az egyszerűen berendezett szobák ötvözik a tradíciót a modern kor elvárásaival. A csinos, mintás ágytakaró és függöny jól megfér a korszerűen felújított fürdőszobával és a sík képernyős tévével. Praktikus a járható gardrób, melyben kényelmesen elfér a látogató minden holmija.

Üvegtetejű folyosóval kapcsolódik a főépülethez a másik melléképület, a Jubilee Building, melyet 1979-ben nyitottak meg, és itt tartják a konferenciákat, csoportos tréningeket. Ez egy modernebb stílusban kialakított épület, mégis jól passzol a főépület hagyományos angolos eleganciájához. A full-extrás auditóriumon kívül van itt még egy két részre választható előadóterem, valamint további vendégszobák, egy szalon, fedett uszoda szaunával és konditerem.

A parkban szépen gondozott növényekben, szobrokban, halastóban gyönyörködhetünk, miközben időnként egy-egy mókus szalad át a gondosan nyírt pázsiton. Hangulatos teraszok és pihenőpadok szolgálják a kényelmet.

Egyszóval minden együtt van az igazán tartalmas és hasznos továbbképzésekhez.

Állítólag még szellemek is laknak itt, bár magam nem találkoztam velük. :-)

Jószerencsémnek köszönhetően ugyanis eltölthettem itt néhány napot kedves munkatársaim társaságában, mely nem csak tanulságos és inspiráló volt, hanem igazán felüdítő is.

Szívemben maradandó emlékekkel tértem haza, no meg jó sok fotóval is. Íme közülük néhány.




Foto: Café Mystra

2011. június 24.

Szerencsesüti

"Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik."
(Bhagavad Gítá 6.6)

2011. június 22.

Gyertyaláng

"Ki volt az apám?
Nem tudom. Olyan közelről néztem, hogy nem láttam.
És olyan szemmel, amellyel nem lehet tisztán látni: a gyerek szemével néztem egy életen át, s ettől a szemtől nem tudtam megszabadulni."
(Müller Péter)

2011. június 20.

A Bhagavad Gítá

A Bhagavad Gítá az ősi indiai szentírások, a Védák egyik könyve és a Mahábharáta című eposz részét képezi. Az írások ismerői szerint ez a mű összegzi a Védák lényegi üzenetét.

A védikus irodalom alapműve a kuruksetrai csata előtt elhagzott párbeszédet örökíti meg meg hétszáz, négysoros szanszkrit nyelvű versben. A párbeszéd Krisna (Isten) és bensőséges barátja, a kiváló harcos, Ardzsúna között zajlik. Ardzsúna, tanítványként tekintve Krisnára, a teljes igazságként fogadja el az elhangzó tanítást.

A Bhagavad Gítá minden szava igaz, mellyel megtanít bennünket helyesen élni ebben az anyagi világban.

Megismerhetjük az anyagi világ természetét, az élőlények örök helyzetét, a karma törvényét, az Istenről szóló tudományt, a hit különböző formáit. Figyelmesen olvasva minden kérdésünkre megnyugató és kielégítő választ kaphatunk. Segít rendet teremteni szüntelenül csapongó gondolatainkban és megtalálni az élet útvesztőjéből kivezető utat.
Felismerni korábbi hibás berögződéseinket, szembenénzi önnöm gyengeségeinkkel és tévedéseinkkel, majd változtatni önmagunkon nem mindig könnyű. De sohasem késő. Ha megtettük az első lépést, megkapjuk a fejlődéshez szükséges segítséget, hogy ráébredve valódi önmagunkra, visszatalálhassunk eredeti otthonunkba, a lelki világba.

A Gítának sokféle fordítása és kiadása kapható.

Én azt a szépen fordított, hiteles és részletes magyarázatokkal ellátott kötetet szeretem, mely a krisnás könyvosztóktól szerezhető be adományért cserébe.


Translation: Bhagavad Gita is one of the books of Vedas, India's ancient Holy Scripture, and part of the epic Mahabharata. It is known as the summary of Veda's key messages.
It is about a dialogue between Lord (Krishna) and his friend, the excellent warrior Arjuna. Arjuna accepts Krishna as his master and considers his words as the entire truth.
The Bhagavad Gita helps us to live in the material word in the right way.
We can get to know the order of the material world, the creatures' eternal status, the rules of karma, knowledge about God and the various forms of faith. Reading it carefully, this book can give us the right answer on our all questions and find the right way out of our labyrinth of our lives and problems, and get back to our original home, the spiritual world.

2011. június 18.

Napi kedvenc: Pucc plüssmaci

Az egyik belvárosi dizájnboltban bukkantunk rá erre a kedves kis lényre néhány évvel ezelőtt. Első ránézére érződött rajta, hogy nagy szeretettel és gonddal készült,  muszáj volt hát hazahozni.

A Pucc tervező társaság állásfoglalása szerint fajtáját tekintve ő egy "maki", de mi Igor, az Űrmaci névre kereszteltük szép piros szkafanderje miatt. A nappalinkban lakik a hintaszékben barátaival, a szintén Pucc maki-alomból származó Űrmongúzzal és a Habitat-ből hozzánk költözött Big Mouth-szal.

Nagyon jó arc, mindannyian imádjuk. Lehet, hogy kicsit infantilisek vagyunk?

Foto: Café Mystra

2011. június 17.

Párizsban az élet

Janelle McCulloch ausztrál újságíró a címben szereplő könyvében különleges szemszögből mutatja be nekünk Párizst.

Őszinte, egyedi hangvételű könyve kellemes, sajátos látásmóddal megírt hol szomorkás, hol nagyon vicces, hol igazán bájos történetek láncolata.

Elkalauzol Párizs utcáiba, parkjaiba, elegáns cukrászdáiba és mindig nyüzsgő piacaira. Megtudhatjuk, mi a különbség a Szajna jobb és bal partja között, hogy mitől különleges a francia bor és pezsgő, és hogy vajon mi a titka a párizsi nők irigyelt eleganciájának. Bepillantást nyerhetünk ennek a titokzatos, mindig más és más arcát mutató városnak mindennapi életébe - a szerző szeretetteljes hangvételben mesél nekünk megélt kalandjairól. Annyira hangulatosan festi meg a francia főváros és benne a saját életét, hogy szinte úgy érezzük, mi magunk is részesei vagyunk ennek a miliőnek.

"Ha visszatekintek párizsi napjaimra, azt hiszem, itteni életemet ezek a dolgok határozták meg: a Ladurée, az üldögélés a bal parti kávéházakban, a felismerés, hogy akkor is szeretni lehet az életet, ha nincs gyermekáldás, ha nincs látványos karrier vagy irdatlan méretű kertvárosi ház tíz fürdőszobával. Személyiségem fejlődésének rendkívüli szakasza volt ez, és nem kellett hozzá se férfi, se francia stílusú románc, még kiterjedt baráti kör sem (bár akadtak néhányan, akik tartották bennem a lelket). Nem kellett hozzá semmi, csak Párizs. Kérek egy pohár pezsgőt. Ideje ünnepelnem."

A könyv külön ékessége az igényes borító és a gyönyörű képeket felhasználó illusztráció.
Külcsín és belbecs: nálam jeles.

2011. június 16.

Szerencsesüti

"A sok-sok életünk a maga folytonosságában azt a feladatot rejti magában, hogy forrjon ki belőlünk minden méltatlanság, önző vágy és hiú ambíció, és váljunk teljessé."
(Müller Péter)

2011. június 14.

A jóga ajándéka

Szeretek jógázni. Azt mondják, a jóga mindenkinek azt adja, amit elvár tőle. Ha csupán hatékony tornagyakorlatokat, akkor azt, ha annál többet, mondjuk belső fejlődést, önmagunk megismerését, akkor azt.

A jóga számomra egyfajta életmódot jelent. Ehhez ugyanúgy hozzátartozik az ászanák (testhelyzetek) gyakorlása a kontroll alatt tartott légzéssel, mint a tudatos táplálkozás, az önfegyelem fejlesztése, illetve törekvés az emberekkel és a természettel való harmonikus viszonyra, a felsőbb erőkkel való dogmamentes kapcsolatra.

Bár három év gyakorlás után még mindig kezdőnek gondolom magam (mert persze az is vagyok, még nagyon az út elején járok), tapasztaltam már fizikai és mentális áttöréseket is.

A jóga legtöbbünket - azt hiszem - először arra tanít meg, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amit magunkról gondolnánk. Ez az élmény végtelen távlatokat nyithat meg a gyakorló előtt.

A jógában az is csodálatos, hogy amikor úgy érzem, régóta nem fejlődtem semmit, egyszer csak megtörténik valami. Egy addig megvalósíthatatlannak tűnő ászana, egy belső élmény, egy "ez az!"-érzés. És így egy újabb lépést teszek előre a megismerés útján.

Sokféle jógairányzat létezik, így mindenki megtalálhatja az egyéniségének,  pillanatnyi egészségi és erőnléti állapotának legmegfelelőbb stílust. Én az igen dinamikus Astanga-jóga első sorozatát gyakorlom. Ez kemény munka, fájdalom, küzdelem,  de öröm és siker is - fizikai és mentális szinten egyaránt.

A jóga egyszerre külső és belső út.

A gyakorlás megadja nekem azt az erőt és hajlékonyságot, amelyet nem csak a testemben tapasztalok meg, hanem amely az életem minden területén megnyilvánul: nyitottabb és rugalmasabb lettem, és ez segít könnyebben megküzdeni az akadályokkal, megoldani a problémákat. Hot body, cool mind. :-)

A gyakorlással egyre közelebb kerülök önmagamhoz, egyre inkább megtapasztalom és megélem, hogy valójában ki vagyok én. Van cél, van út. És van remény, hogy egyszer majd megérkezem.




Translation: I like to practice yoga. Yoga can give you what you want from it: either only efficient workout or even more, internal improvement and recognition of yourself.
For me yoga is a kind of lifestyle, including practicing asanas (poses), controlled breath, conscious nutrition, improving self-control, as well as aim at having harmonious connection with people, nature and higher forces.
During practice yoga for three years, I have already experienced both physical and mental breakthroughs.
I believe yoga first shows us that we can achieve more than we expect from ourselves.
Several styles of yoga are available, the only thing we should do is to choose the one which fits our current needs and physical conditions. I am practicing the primary series of Ashtanga which is a more dinamic and challenging style.
Yoga is an internal and external way at the same time.
Practice gives me the strenght and flexibility I need, and I can feel it not only in my body but in all areas of my life. It helps me to overcome on the difficulties more easily. I get closer and closer to myself and learn who I am. I have the goal and the way to achieve it. And I have the hope to make it happen.

2011. június 12.

Egy laza séta Brno-ban

Brno (magyarosabb nevén Brünn) Csehország második legnagyobb városa. Budapestről könnyen megközelíthető: az M1 autópályán Mosonmagyaróvár felé, majd a Pozsony-Prága sztrádán haladva kb. 300 km távolság, nagyjából 3 óra autózás után meg is érkezünk.

A város szépen rendbehozott épületei megőrizték a több száz évnyi történelem lenyomatát.

A legtöbb nevezetesség gótikus stílusú, de találunk barokk és reneszánsz épületeket is.

Az óváros, középkori templomaival, kockaköves utcáival kellemes sétát ígér. Bekukkanthatunk a kapualjakba, megcsodálhatjuk a nevezetességeket, és ha elfáradtunk, beülhetünk valamelyik presszóba egy frissítőre.

Ha csak egy napunk van a város felfedezésére, mondjuk egy szombati kirándulás keretében, akkor is belefér kényelmes gyaloglással az időbe jó néhány nevezetesség megtekintése: a Központi Pályaudvarról indulva az Óvárosháza a brno-i sárkánnyal és a brno-i kerékkel, a Szabadság-tér, a Szent Péter és Pál katedrális, a Szent-Jakab templom, valamint a Kapucinusok Szent Kereszt temploma. Szintén gyalogtávolságban elérhető a város fölé magasodó Spielberg vára is, ahol a csodás parkon és a történelmi emlékeken kívül a város látképében is gyönyörködhetünk.

Az est leszálltával jóleső fáradtsággal és kellemes benyomásokkal indulhatunk haza.




Translation: Brno is the second biggest town of Czech Republic, 300 km far from Budapest, driving on M1 to Mosonmagyaróvár, and then carry on the trip on the Bratislava-Prague highway, it takes about 3 hours drive.
The town's beautifully renovated buildings keep the marks of history.
Most of the famous buildings have been built in gothic style, but there are baroque and renaissance style buildings, too.
You can take a pleasant walk in the old town and enjoy the medieval churches and flagstone streets.
If you have only a short of time to visit, on a Saturday for instance, then no problem as you can find most of the sights of the town within a walking distance: Central Railway Station, Old Town Hall with the Brno-dragon and Brno-wheel, Liberty square, Cathedral of Saint Peter and Paul, Church of Saint James... Don't miss to climb to Spilberk castle for the wonderful park and historical buildings, as well as to enjoy the panorama of Brno.
 
Foto: Café Mystra

2011. június 10.

Szoba kilátással

... avagy egy hangulatos ablakdíszítés skandináv módra:


Ezt a képet annyira inspirálónak találom, hogy ha ilyen stílusos és széles ablakpárkányunk lenne, akkor biztosan egy az egyben lekoppintanám. De persze már kigondoltam, hogyan fogom ezt a látványt a saját otthonunkhoz igazítani! :-)

2011. június 9.

Macipark

A veresegyházi Medveotthonnal először Bartos Erika népszerű "Anna, Peti és Gergő" gyerekkönyv sorozatának egyik kötetében találkoztam. A kedvesen illusztrált mese olvasásakor rögtön kedvet kapott kis családunk, hogy meglátogassuk az itt élő macikat. Egy szép tavaszi reggelen felkerekedtünk hát, és célba vettük a pest megyei város határában kialakított farmot.

A vendégség nem okozott csalódást, pontosan mindent úgy találtunk, ahogy az a könyben is meg vagyon írva.
A Maciparkban számos mackó és farkas talált menhelyre.

A hatalmas, kerítéssel körbevett kifutó szépen imitálja lakói számára a természetes környezetet, láthatóan jól is érzik magukat a medvék. Van barlangjuk, tavacskáik, fás növényzet, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt.

Mind a kerítés mögül, mind a kilátóból jól megfigyelhetők az állatok. Akinek van kedve hozzá, hosszú nyelű fakanálról a büfében megvásárolható mézzel kínálhatja a brummogókat, akik mindenkitől nagyon lelkesen fogadják a nasit. A gyerekek számára talán ez a park legemlékezetesebb attrakciója.

Kedves, nyugodtnak tűnő állatok, szép környezet, hétvégén és ünnepnapokon extra programok - nagy élmény kicsiknek és nagyoknak.

A Medveotthon az év minden napján nyitott kapukkal várja látogatóit.


Foto: Café Mystra

2011. június 8.

Szerencsesüti

"Az élet tisztelete azt jelenti, hogy születés és halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni."
(Popper Péter)

2011. június 7.

Napi kedvenc: Dior Addict rúzs



Nem vagyok nagyon rúzsozós típus, főleg mióta kisgyerekes anyuka vagyok (hogy is nézne ki kicsi fiam piros foltokkal az arcán...), de azért a rúzs mégiscsak alap darab egy nő nesszeszerében.

Magam nem kedvelem az erős árnyalatokat, úgy érzem már csak karakterem és színeim alapján sem igazán passzolnak hozzám, ezért inkább a visszafogottabb változatokat keresem.

Nemrég rátaláltam a pillanatnyi kedvencre, amely mind színében, mind külső megjelenésében, mind állagában nagyon megfelel nekem: ez a Dior Addict rúzs 564 Model árnyalatban. Ráadásul igen kedvező áron kínálták a leeds-i reptér boltjában, hát megajándékoztam magam vele.

Azóta ha kenekedek, akkor csakis ezt viselem. Mondhatom, teljesen a rabja lettem. :-)

2011. június 6.

A Gyermekek Szigete

P. C. Jersild svéd író a címben említett könyvét először még valamikor általános iskolás koromban olvastam. Egészen a közelmúltig nem sok mindenre emlékeztem belőle, még a címére sem, inkább csak a hangulatára, néhány homályos jelenetre és egyetlen egy mondatra: "Urho Kekkonen lemmin makkarát zabál". (Hogy hogyan és miért éppen ez a mondat ragadt meg bennem valamikor 12-13 éves korom körül, azt nem tudom, remélem nem valami látens pszichés rendellenességből kifolyólag.)

Az utóbbi években elő-előjött ez az emlék, és vad erőkkel próbáltam az elmém  rejtett bugyraiból valahogy előhalászni a könyv címét, szerettem volna újra elolvasni. Sehogy sem sikerült, az interneten sem találtam rá, akármilyen kreatív módszerrel is próbáltam keresni.

Aztán egy péntek délután éppen jógaórára igyekeztem, amikor figyelmes lettem a metrón mellettem ülő idősebb hölgyre. Ahogy ránéztem a kezében tartott könyv borítójára, rögtön belém csapott a felismerés: EZ AZ! Aztán megláttam a címét, és már biztos voltam benne, hogy ezt kerestem. Viszont a szerző nevét nem tudtam elolvasni, de megzavarni sem akartam pillanatnyi szomszédomat, ezért cselhez folyamodtam. Lehajoltam, és úgy tettem, mintha a cipőfűzőmmel babrálnék, és így alulról szemlélve utastársam könyvét végre megvolt az infó. Gyorsan bepötyögtem a telefonom jegyzetei közé, nehogy elfelejtsem, este pedig meg is rendeltem az egyik internetes könyvkereskedés antikvár kínálatából. Következő hét kedden már enyém is volt a kincs.
Természetesen azonnal elkezdtem olvasni, kiváncsi voltam, felnőtt fejjel is tetszik-e. Hát tetszett, nagyon. Hogy anno gyerekkoromban vajon mit is értettem meg belőle, azt már nem tudom. Ugyanis ez nem gyerekkönyv, hanem egy kitűnő korrajz a hetvenes évek svéd társadalmáról.

A sztori főhőse Reine, egy 11 éves kisfiú, aki a Gyermekek Szigetére szervezett nyári tábor helyett - őt egyedül nevelő anyja tudta nélkül - inkább a stockholmi csavargást választja. Az ő kalandjait meséli el a regény, érzékenyen bemutatva a  kamaszodó gyermek belső harcát-vívódását önmaga változásaival és a felnőttek önző, képmutató világával. Mikor vesztik el a felnőttek azt a képességüket, hogy megértsenek egy gyereket? És vajon hogyan tud  egy kisfiú egyedül boldogulni a nagyvárosi dzsungelben?

Tanulságos olvasmány még most, az ezredforduló után egy évtizeddel is. Nyilván kicsit elfogultan, de szeretettel ajánlom.

Ja, és Kertész Imre fordította magyarra!

2011. június 5.

Íme az ember!

"First they ignore you. Then they laugh at you. Then they fight you. Then you win." - Mahatma Gandhi - "Először figyelemre sem méltatnak. Utána kinevetnek. Utána szembeszállnak veled. Utána győzelmet aratsz."
Ezt az idézetet egy ismerősöm posztolta a minap a fészbúkon és pontosan ez jutott eszembe, amikor Munkácsy Mihály Ecce Homo című képe előtt álltam hosszú-hosszú percekig, totál letaglózva a feltörő érzelmektől.

A mű a Krisztus-trilógia egyik darabja. Nem vagyok sem művészettörténész, sem kritikus, sem más ilyesmi, ezért nem is érzem magam felhatalmazva, hogy elemzést írjak a képekről, megtették ezt már úgyis sokan előttem. Inkább csak bátorítanék mindenkit, hogy ha megteheti, látogasson el a Budai Várba és nézze meg a lenyűgöző, nem csak méretüket tekintve óriási festményeket.  Utána pedig üljön be a filmvetítésre is, megéri!
A Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy Krisztus-trilógia kiállítása még 2011. augusztus 31-ig megtekinthető, ne hagyjátok ki!

2011. június 4.

Melyik ajtó vezet Angliába?

A fenti cím egyik kedvenc filmemből (Az ember, aki túl keveset tudott - és azt is rosszul) vett idézet, és minden alkalommal örömtől dobogó szívvel mondom ki, mikor landolás után túljutok az ellenőrző ponton.

Szeretek Angliába utazni. Van valami megkapó báj és otthonos hangulat a viktoriánus sorházak sokaságában, a közparkok burjánzó zöldjében, a csodás vidéki tájban (rolling hills rulez!), az alacsony kőkerítésekben, a baloldali közlekedésben és az iskolába igyekvő gyerkőcök egyenruhás csapataiban.

Tíz évvel ezelőtt munkaügyben látogattam először a szigetországba, és bár soha nem vágytam korábban oda, mégis azt éreztem: hazaérkeztem. (És ez azóta se változott, minden alkalommal boldogságtól reszkető szívvel suttogom magamnak: megjöttem, újra itt vagyok! És ez annyira jó...)

Azonnal beleszerettem az ottani életvitelbe (persze már amennyire az egy kívülálló számára meglátható) és leginkább a belsőépítészetbe, lakáskultúrába.

Még a nagyvárosokban is nagyon élhető környezetet teremtettek. Kedvenceim a viktoriánus sorházak, de nagyon látványosak az Edward- vagy György-kori épületek is.

A tipikus angol otthonok belső elrendezése igazán praktikus: a földszinten vannak a közösségi terek, mint konyha, étkező, nappali, és az emeletre kerül a privát szféra a háló- és fürdőszobákkal. A sorházakhoz tartozó kert, még ha tenyérnyi is, biztosítja a zöldterületet a lakói számára.

Az aktuális trend a házak felújításakor az alsó szint összenyitása a válaszfalak kibontásával és a szerkezet acélgerendákkal történő megerősítésével. Ezzel kiválóan adaptálják a régi épületet a mai kor életviteléhez és elvárásaihoz.

Másik kedvencem a cottage, amely talán leginkább megőrizte az egykori élet nyomait. Ezekben a falusi házakban általában country-stílus köszön vissza a berendezésben pöttyök, virágminták, kockák, csíkok cuki kombinációjában.

Ahogy az angolok a textíliával bánnak, az szerintem maga a művészet, amit a hétköznapokban is sikerült magas szintre emelniük. A kárpitozás, a függönyök és szőnyegek összeválogatása és összehangolása a tapétával, falfestéssel számomra lenyűgöző és nagyon inspiráló. És akkor még nem is beszéltünk a hihetetlenül bájos cserépedényekről, kerámiákról, melyeket nem csak díszítésre használnak, hanem hétköznapi használati tárgyként is simán elővesznek.

Szeretem a kandalló köré rendezett kanapék és fotelek lakályos hangulatát, a gyertyák és az itt-ott elhelyezett lámpák keltette varázst, ami kellőképpen ellensúlyozza az esős-ködös időjárási körülményeket.
Legyen a belső tér kialakítása akár tradícionális, vidéki, modern vagy éppen eklektikus, az összkép igazán kifinomult, ízléses és meghittséget surágzó.

Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez nyilván nem minden házra, lakásra igaz, de azt tapasztaltam, hogy úgy általában az emberek adnak a stílusra és többségében nagy figyelmet fordítanak az otthonuk kialakítására, csinosítgatására. És ez nekem nagyon tetszik. Szerintem érdemes tanulni tőlük.




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...